Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Hajdúdorogi füzetek 12. kötetének bemutatója alkalmából én is szeretettel köszöntöm mindenkedves vendégünket, és egyben köszönöm, hogy elfogadták a Mészáros Károly Városi Könyvtár meghívóját a mai ünnepségre.

Külön szeretném köszönteni Kozma Jánosné magyar-történelem szakos tanárnőt, nyugalmazott igazgató helyettesét iskolánknak, és a most bemutatásra kerülő: A hajdúdorogi állami elemi és általános iskola története 1896-2001 kötet szerzőjét.

Engedjék meg nekem, hogy köszöntsem azokat az egykori tanítónőket, tanítókat, tanárokat és igazgatókat, akik most az égi katedrákról tekintenek le ránk, akik reményeim szerint elégedetten, mosolyogva figyelnek bennünket, tanítványaikat, utódaikat.

Tisztelt Vendégeink!

A köszöntőmben ünnepet említettem, mert úgy vélem ünnepnek számít, ha egy könyvtár kínálata új kötettel bővül. Különösen ünnepnek tekinthető az alkalom, ha a megjelenését maga a könyvtár is támogatta, valamint támogatta a TÁMOP-3. 2. 4-08/1 projekt. Ünnep ez az iskolának, mert az intézmény életének első 105 évét dokumentálja a bemutatásra kerülő kötet. Ünnep ez a városunknak, mert a most megjelent könyv épp a 12. a város hagyományait és történetét bemutató kiadványsorozatnak, a Hajdúdorogi füzeteknek. Ezek a kötetek a mai napig élő lokálpatrióta hagyományok ékes bizonyítéka.

Ezekben a könyvekben leírva találhatjuk, és leírva találhatják majd utódaink, azokat az eseményeket, hagyományokat és eredményeket, amelyekre büszkék vagyunk, amelyek segítenek megismerni és megérteni városunk történetét. Akik ezeket a füzeteket olvassák, erőt meríthetnek a múltból, és megismerhetik a gyökereinket, melyek éltető támaszai a honismereti és városvédő tevékenységünknek.

Kedves Ani!

Most már elárulhatom, hogy nagyon türelmetlenül vártam könyved megjelenését. Igen, türelmetlen voltam, mert amikor nyugdíjba készültél, több alkalommal beszélgettünk arról, miként lehet értelmesen, alkotómunkával kitölteni a nyugdíjas évek adta lehetőségeket. Ennek bizony már öt éve, számomra hosszúnak tűnt ez az idő és tudjuk, hogy a legszebb terveink megvalósítását is derékba törheti egy-egy kedvezőtlen irányú egészségváltozás.

Hála Istennek, te bírtad erővel és kitartó szorgalommal gyűjtötted össze a még fellelhető dokumentumokat iskolánk történetéről. Az írásos anyag feltárása mellett volt időd beszélgetni a régi idők tanúival, nyugdíjas kollégáiddal. Mindegyikük elbeszélése, megannyi emlék és egyéni sorsok, melyek elválaszthatatlanok a munkahelytől, elválaszthatatlanok a pedagógushivatástól. Ezek a beszélgetések pótolják azokat a hiányzó dokumentumokat, melyek az 50-es, 70-es évek közötti időszak munkájáról nem voltak fellelhetők.

Az emlékeiket leíró egykori tanítványok örömmel és szeretettel fogalmazták meg gondolataikat, és jósszívvel gondolnak iskolánkra.

A kötetet olvasva rádöbbenünk, hogy amit átéltünk az ma már történelem. Mi pedig megtanultuk, hogy „A történelem az élet tanítómestere.”

Kedves Vendégeink!

Iskolánk az eltelt 105 évben sok mindent átélt. A háborúk és a rendszerváltozások hatásait érezve, mindig a túlélésre és fejlődésre, tanítványaink szellemi gyarapodására, fizikumuk fejlesztésére, erkölcsi nevelésükre fektettünk hangsúlyt. Büszkék vagyunk egykori tanítványaink eredményeire. Ez az iskola, melyet az elmúlt, több mint száz évben különböző néven neveztek, mai szóhasználatban csak Mórának hívnak város szerte, ez az iskola és pedagógusai, valamint az iskolában hagyományos családias légkör segítette és segíti tanulóinkat a sikeres életút megtalálásában.

Nagy dolog ez kérem, higgyék el nekem, hogy idős emberek 50 évvel az általános befejezése után találkoznak és örülnek egymásnak. Felidézik emlékeiket, és szeretettel köszöntik egykori nevelőiket, és az akkori iskolaigazgatót, Sinka Gyuri bácsit. Amikor ezen a találkozón részt vettem, mint gyakorló igazgató, akkor értettem meg, micsoda erőt jelent a jó iskola az ember életében, és micsoda erőt képez a jó iskola a város életében.

Különleges élmény nekem is, nyugdíjasként betérni az iskolába, találkozni a gyerekekkel és a kollégákkal. Feltöltődni és a hétköznapok gondjait elfeledve a jelenlegi Mórás diákok kiváló eredményeinek, örülni.

Könnyű nekünk emlékezni mondhatják a kívülállók, hiszen az elmúlt évtizedek tanítási napjait nem egyszerűen átrobotoltuk, hanem tanítványainkkal együtt átéltük. Az ő sikereik adtak erőt, hogy a következő napra is úgy készüljünk, hogy emlékezetes legyen tanítványaink számára. A kudarcok sohasem törtek le bennünket, hanem még jobb munkára ösztönöztek.

Kedves Vendégeink!

Tudom és remélem, amikor e könyvet olvasni fogják, az intézmény fejlődését számszerűen is jól érzékelhetően láthatják a 68. oldal táblázatainak segítségével. Olvasás közben több kötetre való történet idéződhet fel az emlékeikben. Biztosan lesz Önök között olyan, aki ezeket a történeteket elmeséli majd gyermekeinek és unokáinak. Talán, egyszer ezek a történetek is nyomtatásra kerülnek egy majdani Hajdúdorogi füzetek kiadványba. Remélem, hogy ez így lesz, és persze abban is reménykedem, hogy elolvashatom azt a kötetet is.

Természetes, hogy kiemelten ajánlom a most megjelent művet azok számára elolvasásra és felhasználásra, akik a jövőben városunk közoktatásügyével és közoktatás-történetével foglalkoznak.

Ha egy csepp vízben felfedezhetjük a tengert, akkor e cseppnek éppen nem mondható alkotásban, az elmúlt 105 év iskolatörténetén keresztül megismerhetjük a magyarországi vidéki állami elemi és általános iskolák gondjait és örömeit. A nevelés és oktatás kacskaringós útjain elért eredményeit.

Kedves Vendégeink!

A következő 100 évre kívánok a Mórának, egykori iskolámnak, töretlen fejlődést. Kívánom az ott dolgozó tanítóknak, tanároknak, diákoknak, leljék meg a tanításban és a tanulásban azt az örömet, mely minden nehézségen átvezeti őket.

Kedves Ani!

A számomra biztosított 10 perc már biztosan eltelt, de remélem, hogy a bemutató kötetlen beszélgetésében még részt vehetek. Minden esetre, köszönöm, hogy itt lehettem a könyved születésénél. Engedd meg, hogy további jó egészséget kívánjak Neked és családodnak. Szeretném, ha alkotókedved továbbra is kitartana, és még további örömöket okozna mindnyájunk számára.

Köszönöm a jelenlévők figyelmét és egyben kívánom Önöknek, Nektek, azt a kellemes emlékfelidézést, amelyet a könyv, Kozma Jánosné könyvének olvasása közben és a kapcsolódó képek áttekintése során minden bizonnyal átfognak, át fogtok élni.

Csige József címzetes, nyugalmazott iskolaigazgató.